Gondolatok a keresztény szeretetről

Keresztény szeretet I.

Keresztény szeretet I.

 

Jézus búcsúbeszédében új szeretet parancsot fogalmazott meg követőinek: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”

Ha ez a kifejezés, hogy forradalom, nem lenne már elhasznált, kiforgatott… lehetne azt mondani, hogy Jézus ezekkel a szavakkal a „szeretet forradalmát” hirdette meg övéi számára.

A szeretet nagy parancsát a régivel ellentétben olyan új módon  fogalmazta meg, amelyre nem találunk példát sem előtte, sem utána (persze nem is találhatunk, mert ezt egyedül Ő mondhatta ki a megtestesült szeretet.)

 

Ószövetség szeretet törvénye: (Irgalmas szamaritánus példázat bevetője) „szeresd felebarátodat, úgy mint önmagadat”. A viszonyítási (vonatkoztatási) pont ki-ki saját maga… részben arra a tapasztalatra támaszkodik, hogy önmagát senki sem gyűlöli. Ez a szeretet természetes síkja, amely azonban nem lehet tökéletes, hiszen ki van téve az ember „önkényének”, hangulati állapotának, az önszeretet változandóságának.

 

Jézus nem egyszerűen tökéletesíti ezt a törvényt, mint minden törvény szívét, hanem egy egészen új megvilágításba helyezi. Abba a végtelen távlatba, abba a magasságba helyezi, ahonnét nincs már följebb, mert maga a tökéletesség. Az új szeretet törvény vonatkoztatási pontja őmaga, Jézus Krisztus! „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Ez a keresztény szeretet, amelyet csak megközelíteni vagyunk képesek, felülmúlni azonban sohasem.  

 

És hogyan szeretett Ő bennünket? Áldozatosan, szolgálóan, mindhalálig! A szeretet bizonyos értelemben halál: az akarat halála. „Atyám ne úgy legyen, ahogyan és akarom, hanem, ahogyan Te!”

 

Jézus életét megismerve nem csak a keresztény szeretet mibenlétére kapjuk meg a választ, hanem arra is, hogy hogyan lehetséges ezt a felfogást megjeleníteni a szeretet székhelyén: akarat világunkban?

Éppen a törtető, az uralomra vágyó, a mindenek fölé kerekedni kívánó akarat világunk megtörése, „halála által”! „Ne úgy legyen feltétlenül, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te!” . Ahogyan te Istenem, ahogyan te, akit mellém rendelt az ég, ahogyan te, aki mellettem élsz…

Keresztény szeretet II

Az ember Isten szeretete. Jézus búcsúbeszédének része. Végső nagy összefoglalás.

A múlt vasárnap: felebaráti szeretet új parancsa: (a régihez képest) új vonatkoztatási, viszonyítási pont: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (áldozatosan, szolgálóan): „az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon…”
Mai evangélium: az ember Isten iránt való szeretetéről szóló tanítás. Valójában e nehezen megfogalmazható szeretet lényegét rögzítik le ezek a jézusi szavak, olyan pontosan és határozottan, hogy többé ne legyen kétely. „ Az szeret engem, aki megtartja tanításomat.” (parancsaimat).
 
A hitvalló élet egyik központi kérdéséről van szó, és ehhez képest szokatlan a hívek körében megfigyelhető homály; ami rámutat az elégtelen katekézis gyakorlatra is. (Nem volt még kezemben egy olyan hittankönyv, amely a parancsolatok témaköre előtt, vagy közben megemlítette volna, hogy ezek nem önmagukért vannak… „Szeresd Uradat Istenedet…”)  
 
Látható, hogy a kérdés háttere is tisztázatlan. Istent szeretni? Lehetséges? Nem csak egy jámbor óhaj, vagy erőltetett kívánalom?
Amikor azonban megértjük, hogy „mindenféle” szeretet alapja, benső lényege a másik akaratának keresése (sőt eléje menés, a megsejtett kívánalomnak) és ennek az akaratnak szolgáló lelkülettel (nem szolga lelkülettel!) való teljesítése; és, hogy az érzelem a szeretet kísérője (lehet) és nem lényege, akkor rögtön megválaszolva látjuk kérdéseinket.
 
Igen, lehetséges Istent szeretni! Evangélium szerinti élettel, akaratát kifejező parancsainak teljesítésével. Mert ez a szeretet.
 
Csak azért szokatlan ezt így megközelíteni, mert annyi torz és beteges jelenséget láttunk már ábrázolva, amiről azt képzeltük, és azt sugallták, hogy ez a szeretet, hogy a normális megközelítés tűnik furcsának.
 
Feje tetején áll a világ ebben a tekintetben is. Dolgunk a talpra állítás… először magunkban!