Kalauz

Gyakran hallott hittel kapcsolatos kifejezések magyarázata, a keresztény hittől távol élőknek.

A magyarázatok nem a teljesség igényével készülnek, hanem röviden, lényegre törően -esetleg a sok megközelítésből csak egyet kiragadva- igyekszenek útmutatást adni.

Tovább

Az Egyház liturgiájában általában, de különösen húsvét vigíliáján nagy jelentősége van a szimbólumoknak.
Ezen az éjszakán főként a fény és a sötétség sajátságos jelének. Ezt a kifejezést azonban, hogy szimbólum csak nagyon óvatosan szabad használni, mert a mai nyelvezetben hozzá kapcsolódik a mellékesség, a nélkülözhetőség jelentés is. Holott a liturgiában megjelenő szimbólumoktól éppen ez áll a legtávolabb! Mert pont fordítva ezek a jelek (ma a fény és a sötétség) nem csak megjelenítik, hanem nagyon erőteljesen hordozzák a Húsvétban benne rejlő kettős arculatot.
Egyrészt valóban ránk nehezedik a sötétség erőinek ereje és ugyanakkor megjelenik benne szelíden az a Fény, melyé a győzelem a sötétség erői fölött.
Valami csodálatos módon benne vibrál a Föltámadás éjszakájában a Születés éjszakája: amit igazán most értünk meg: „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít a világba jött.” A betlehemi csillag apró fénye, a húsvéti teli Hold (a teljesség, beteljesedés) biztos, de valahol mégis misztikus ragyogásává változik át.
Ezt az Életre mutató, Életet hirdető fényt a KRISZTUST tükrözi vissza a húsvéti gyertya és a saját gyertyáink lángja. És amelyeket kezünkbe fogva azok már élő, életre vivő hitünkről szólnak.
És mi megragadjuk ezt a Fényt, nem engedjük el ezt a Fényt… a világ Világosságát; személyes életünk világosságát, az örök fénybe vezető Fényt a Krisztust! Őt ragadtuk meg a keresztségben (gyertya), őt ragadjuk meg az életet adó szentségekben, „aki értünk a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből”… aki értünk a mi üdvösségünkért fölemeltetett a keresztre, alászállt a holtak országába, hogy széttörje a halál bilincsét és onnét mint győző térjen vissza; hogy minket, benne hívőket a világ tévelygéseitől és bűnök homályától elválasszon és a kegyelemnek átadjon.