Kalauz

Gyakran hallott hittel kapcsolatos kifejezések magyarázata, a keresztény hittől távol élőknek.

A magyarázatok nem a teljesség igényével készülnek, hanem röviden, lényegre törően -esetleg a sok megközelítésből csak egyet kiragadva- igyekszenek útmutatást adni.

Tovább

„Boldogok, akik nem láttak és mégis hisznek”. A hit öröméről beszél Jézus, mintegy már előre tekintvén a századokra, azokra, akik Őt mindenféle érzéki tapasztalat lehetősége nélkül, természetfölötti módon, a hit által fogják majd megismerni és elfogadni.

 

 

Jézus a jövőbe nézett… és ott látott bennünket is… rólunk szólt, a mi boldogságunkról beszélt.

 Ennek ellenére, még is milyen ritkán kapcsolódik össze a ma élő keresztény emberben a hit és az öröm.
Nyilván elsősorban egy „téves kapcsolás” miatt… a hitvalló, a hitet gyakorló életre gondolunk, és nem egyszer rögtön arra: miféle öröm, vagy boldogság forrása lehetne ez…
 
Jézus nem erről beszél (ami persze jó lenne, ha meg lenne…). Ő a hitből fakadó örömről beszél, ami logikailag megelőzi a hitvalló életből fakad(hat)ó örömet; sőt annak mintegy előfeltétele! A két valóság egymásra mutató, egymásból fakadó kellene hogy legyen!
Ha tényszerűen nem leljük örömünket a hitvalló életben, az azt jelenti, hogy igazából „nem fogtuk föl” magát a hitet sem: egészen pontosan azt a gazdagságot, azt a kincset, azt az igazságot, amit benne megragadhatunk: az isteni valóságot… Nem értettük meg, hogy „mily nagyszerű reményre kaptunk meghívást a hitben”.
 
Jézus azt mondja: „Boldogok, akik nem láttak..”.
Annak a megértésnek ill. magatartásnak a dicsérete ez, amely fölfogja, hogy az isteni létezés, a szellemi létezés valóságos létezés, amelyet érzéki tapasztalatszerzés által nem lehetséges megragadni.
És arra az örömre mutat rá, hogy az ember érzéki tapasztalatszerzés nélkül is képes teljes bizonyossággal és biztonsággal odahajolni a láthatatlan élő Istenhez. (Hány olyan valóság vesz bennünket körül, amely teljességgel láthatatlan, de mégis valóságként éljük meg…(szeretet).
 
Érzékszerveink ( pl. a látás) a természetes világban való eligazodásunk támogatói. A természetfölötti, a „láthatatlan”-érzéki szemmel nem látható, (isteni) valóságot az ember a belé teremtett hit-képességgel képes megközelíteni.
És valóban képesek vagyunk rá; ha nem lennénk rá képesek, akkor Isten más módon tenné hozzáférhetővé önmagát az ember számára.
(Pl. „Fényképet, video felvételt, különféle kétségbe vonhatatlan üzeneteket küldene…”)
A hit öröme éppen abban ragadható meg, hogy ilyen érzéki támasz nélkül is teljes biztonsággal helyezzük magunkat teremtő kezébe, nem csak úgy általában, hanem hitvalló/ hit szerint való, és az Egyház közösségébe kapcsolt életünkkel.