Kalauz

Gyakran hallott hittel kapcsolatos kifejezések magyarázata, a keresztény hittől távol élőknek.

A magyarázatok nem a teljesség igényével készülnek, hanem röviden, lényegre törően -esetleg a sok megközelítésből csak egyet kiragadva- igyekszenek útmutatást adni.

Tovább

Az Új Ember katolikus hetilap Mértékadó című műsorújságjának szerkesztője, Rózsa Györgyi, "távinterjút" kért tőlem. A feltett kérdésekre írásban válaszoltam, amelyet alább közlök.
 
A nyár miben jelent változást a lelkipásztori szolgálatban? Különleges feladat-e a balatoni lelkipásztorkodás?
 
Könnyebb lenne a válaszadás, ha lenne összehasonlítási alapom más plébániákkal. Papságom kezdete óta Almáiban élek. Itt voltam káplán négy évig, majd azt követően tizennégy éve plébános is itt vagyok.
 
Az évet igazából két részletben lehet áttekinteni. Van egy késő ősztől kora tavaszig tartó időszak, amikor gyakorlatilag a helybéli hívekkel találkozom csak. Ez inkább egy befelé irányuló, erőgyűjtő idő a magam és a hívek szempontjából is: felnőtt katekézisek, szentségvételre készítő tanfolyamok zajlanak, amelyekből magam is mindig tanulok. Az ádvent és a karácsony is hihetetlenül szép és meghitt szokott lenni, ilyenkor gyakran szoktam gondolni a nyaraló hívekre, milyen kár, hogy ők ezt nem élhetik meg itt velünk.
 
A tavasztól őszig tartó idő pedig olyan mint egy lustán elnyúló hullám. Van egy egyenletes „felfutás”, egy hosszan elnyúló „zenit” (július-augusztus) és egy lassan beálló elcsendesedés. Almádit gyönyörű fekvése miatt sokan választják nyaraló helyül, közülük sokan itt házasodnak és kereszteltetik meg gyermekeiket főként a nyári időszakban. A szentmisék látogatottsága a főszezonban jelentősen megemelkedik.
 
Nemcsak érzem, hanem tudom is, hogy igazi belső igénnyel jönnek a nyaralók is a szentmisékre; igénylik a tartalmas igehirdetést, nagyon sokan járulnak szentáldozáshoz. Az már ritkább, hogy valaki elhozná bűnei terhét, de azért vannak akik az itt adódó lehetőséggel élve végzik el szentgyónásukat. Májustól szeptember végéig Káptalanfüreden a kápolna előtti nagyon szép ligetes parkban van a szentmise, Almádiban pedig kihangosítással segítjük, hogy a sok kisgyermekes szülő a templom kertjében vehessen részt szentmisén.
 
Milyen lelkülettel töltsük a szabadságot; mit tartsunk szem előtt családi, egyéni, közösségi életünkben?
 
A nyári szabadságot úgy kell megtervezni és előkészíteni, hogy az alkalmas legyen arra, hogy a család minden tagja lelki, szellemi erővel újra töltődjön, ami legtöbbször nem jelent mást mint aktív, vagy passzív pihenést. Ez a feltétele annak, hogy már a szabadság alatt, vagy azt követően  újra egymásra találjanak. A munkával töltött hónapok túlfeszítettek, kevesebb idő jut egymásra és az is gyakran feszültséggel terhelt.
 
Egy-két hét önmagában nem tud csodát hozni, de alkalmas arra, hogy a „csoda” előfeltételeit megteremtse. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy előre, higgadtan beszélje meg a család, hogy ki milyen módon kívánja tölteni a közös nyaralást, mindenki bátran tárja fel, hogy ő hogyan képzeli el a közös időtöltést, amellyel burkoltan azt is kimondja, hogy mi az ami őt kikapcsolja és ezzel együtt feltölti. Lehetőség szerint a nyaralásba minél kevesebb feszességet vigyünk bele (természetesen a normalitás határain belül kell maradni!), mert ez újabb feszültségeket generálhat. Nem feltétlenül a nyaraláskor kell pótolni az évközben elmulasztott közös órákat… nem kell mindig mindenhova közösen mozdulni… napi programot összeállítani, de nagyon fontos, hogy legyenek azért oldott találkozási felületek.
 
Legtöbbet a nyár pozitív oldaláról beszélünk, de vajon mik a nyár veszélyei; mit jelent az óvatosság, lelki éberség?
 
A nyár veszélyei közül a vízről, a kullancs csípésről, a strandi lopásokról, a túlzott napozásról és az ételmérgezések lehetőségeiről szoktak beszélni. Ezek valós veszélyek, amikre oda kell fegyelni! De bízom abban, hogy nem egy Balaton parti város papjától hallanak először ama veszélyekről, amiket a Balaton „party-éjszaka” hordoz magában.
 
A korán felnövő fiatalok egyre korábban vetik bele magukat a délutáni hűsítő hullámok után az éjszaka forró kalandjaiba, akár néhány órás ismeretség után is, főleg ha előtte van lehetőség fölkeresni egy „jó szórakozó helyet” is, ahol nem csak italt mérnek, bár már önmagában az is sok lenne! A szülőknek mondanám, -nem szülői, de valóságos tapasztalatból-: ne legyenek illúzióik! A gyerek, gyerek; a kamasz, kamasz, a fiatal, fiatal… mint ahogy mi is végig jártunk valamennyi életszakaszt, és tudjuk a körülöttünk lévő világnak –főleg a médiumoknak- azóta sokkal agresszívebb és mélyebb a  rossz irányú behatása a felnövekvő nemzedékekre.
 
A kamasz-lét, egy „elvarázsolt” lét, a szülőknek kell tehát ébernek lenniük. Nem kell mindent tiltani, de mindent felül kell vizsgálni. Nem kell a kamasz minden lépését aggodalommal figyelni, de türelemmel és tapintatosan kell tudni kamaszodó gyermekeikkel beszélgetni, így tarthatják meg azt a bizalmat, amely alapja az őszinte párbeszédnek és előfeltétele a nagy bukások elkerülésének.
 
Mindenesetre, ha a gyermek jól érzi magát otthon, akkor nem kívánkozik el hazulról. Ezt elősegíthetjük azzal, ha megengedjük, hogy időnként meghívja barátait, barátnőit, azokat akikkel jól megérti egymást a családhoz (ha lehet pl. a családi nyaralásra), hogy kortársaival esténként a nyaraló udvarán grillezzenek, szórakozzanak egyszóval látótérben maradjanak.
 
Nem kell megrémülni, ha a szerelem jeleit látjuk kibontakozni, rögtön elsírni magunkat, ha tíz percet késik, vagy időnként fiatal felnőttként elfogyaszt egy pohár sört. Arra a nagyon bölcs felfogásra kell őket ránevelni, ami Szent Pál nyomán így is megfogalmazható: „majdnem mindent szabad, de nem minden válik az ember javára”; „majdnem mindent szabad, de csak mértékkel.”
 
János atya