Kalauz

Gyakran hallott hittel kapcsolatos kifejezések magyarázata, a keresztény hittől távol élőknek.

A magyarázatok nem a teljesség igényével készülnek, hanem röviden, lényegre törően -esetleg a sok megközelítésből csak egyet kiragadva- igyekszenek útmutatást adni.

Tovább

6. évközi vasárnap. A törvény tökéletesítése.
1. Nem jogi intézkedésnek vagyunk a szemtanúi. Jézus lelkületet, gondolkodásmódot vázol fel: azt az újat, novumot, amely benne megjelent, amelynek szavával, tetteivel hirdetője lett.
Azt az alapvető felfogást fejti ki néhány meglepő példával alátámasztva, amely valódi irányt mutat a tökéletességre életszentségre, istengyermekségre meghívott embernek.
 
Az ember nem elégedhet meg az élhető élet kereteit megrajzoló természettörvények - a 10 parancsolat- megtartásával, ez puszta vegetáció, természetes élet. Az embernek meg kell haladnia, felül kell múlnia ezt a szűkkeblű keretet, minimalista szellemet éppen azáltal, hogy az erkölcsi törvényeknek nem a minimumát, hanem az igazi távlatát szemléli és követi: Jézus törvényt tökéletesítő parancsa szerint. Így emelkedik föl az ember élete, arra a természetfölötti síkra, -abba a félve kimondott szentségi, istengyermekségi magasságba ahová teremtetett… ahhonét a bűn minden szüntelen lerángatja… ahová azonban Isten kegyelme Jézus Krisztus által az Egyházban újra és újra meghívja.
Ez a mai evangélium alapvető üzenete és mondandója.
 
2. Egyben azonban lehetőség arra, hogy igazi értelmet nyerjen előttünk az a gyakran hallott modern gondolat, amely az ember fejlődéséről szól. Eme hizelgő gondolat megfogalmazói az emberi fejlődés alatt majdnem kizárólag azt értik, hogy az emberi civilizáció előtt hihetetlen technikai, technológiai lehetőségek állnak. A kibontakozás ma még nem látható óriási tárházáról vízionálnak.
 
Nos mindez nagyon szép és jó, csak éppen nem az embernek, mint embernek a „fejlődéséről” szól. Az ember ugyanis nem technikai lény, hanem technikát használó erkölcsi lény.
S, ha esetében/esetünkben „fejlődésről” akarunk beszélni, gondolkodni, akkor nem a természettudományt, hanem a természetfölötti tudományt kell segítségül hívni.
Mert az emberről, mint emberről, lehetőségeiről, helyzetéről, jelenéről, jövőjéről, kibontakozásáról csak az tud hitelesen és helyesen szólani, aki az embert a valóság, az igazság talaján állva szemléli: abban az összefüggésben, ami egy igazi „függés” : Istennel, a Teremtővel való kapcsolatában. Az ember jövője Krisztus. Az ember jövője Isten. Ha az ember fejlődésre gondol, akkor az nem jelenthet mást, mint tökéletesedést: önnön életének a következetes javítását, az isteni kegyelem által való csiszolását!
 
A fejlődés keresztény értelemben, nem valami soha nem látott „kütyüt” jelent, hanem a „SOHA NEM LÁTOTT” meglenését az életünkben! És ehhez a történethez az ég adta világon semmi köze a technika új meg új „csodáinak”!
Nem a kütyük, meg a rendszerek által fejlődünk, tökéletesedünk, válik élhetővé életünk, hanem egyes egyedül annak mértéke szerint, ahogyan Krisztus arca, „az új ember arca” kiformálódik bennünk, s körülöttünk > ahogyan a krisztusi nóvum megjelenik bennünk!
 
Sok más mellett ez korunk egyik nagy tévedése (ami Istent nélkülözve szükségszerűen következett be): az emberről, a világról és ezek fejlődéséről kialakított hazug, torz kép:  a kütyük, a rendszerek, a hálók, hálózatok, a tudás istenítése; az Élő Igaz Istennek pedig a tagadása. Elhisszük/hittük, hogy az új technikai fejlesztések életünkbe helyezése, tett/tesz „fejletté”, jóvá, tökéletessé bennünket: holott a legtöbbször pont fordítva történik…