Kalauz

A szó jelentése: Istenrol való beszéd. Az a tudomány, amely az értelem fényénél vizsgálja azt a > kinyilatkoztatással is megerosített tapasztalatot, amely Isten valóságára, Istennek a világgal és az emberrel való kapcsolatára vonatkozik.

Ez a szó azt jelenti, hogy „krisztusi”. Azokat az embereket hívjuk keresztényeknek, akik Jézus Krisztus tanítása szerint törekszenek élni.

Az a szent hely, ahol a szentségi ünneplések zajlanak. A templomokban megtartandó alapveto viselkedési szabályok. Minden vallás istentiszteleti helyén mindenkinek –a nem vallásos és ateista látogatóknak is- ama szabályok szerint lehet jelen lenni, amelyeket a helyet céljának megfeleloen használók megkövetelnek. Az istentiszteletre rendszeresen használt templomok ugyanis nem múzeumok, akkor sem válnak azzá, ha látogatásunkkor ott éppen nem végeznek kultikus cselekményt! Mielott a templomba lépnénk nézzünk végig magunkon. Sem nok, sem férfiak nem léphetnek be a templomba hiányos öltözetben, ez nyilván elsosorban a nyári idoszak problémája. Nok: viseljenek legalább térdig éro szoknyát, vállakat, melleket eltakaró blúzt, vagy kendot. Férfiak: hosszú nadrágot, inget, esetleg pólot. Nem illendo a csettego papucs viselete. A templomban tilos hangosan beszélgetni, mobil telefont használni, dohányozni, rágógumit rágni, enni, inni, bármi olyat tenni ami a szent hely méltóságához nem illik.

A templom azon (általában a térbol is) kiemelkedo része, ahol az oltár van, amelyen a szentmiseáldozat bemutatása történik. Ide csak a pap és a megbízott segítok léphetnek be. Helytelen az az általánossá vált szokás, amely ezt figyelmen kívul hagyja.

A katolikus hittanítás szilárdan vallja, hogy egyedül Isten szent. Ezzel nem „kiválóságát”, hanem elsosorban világ fölöttiségét, a teremtett világon kívuli létének elismerését jelezzük. A  kifejezést azonban használjuk a világ keretein belül is, „másodlagos, harmadlagos” értelemben, amikor valaki, vagy valami (tehát teremtény) Istennel való kapcsolatát akarjuk leírni. Szent hely, például a templom, a világtól elkülönített, istentiszteletre fenntartott hely. Szent kép: szentté avatott személyt ábrázoló kép. Szent személy: Az istentisztelet bemutatására kiválasztott és felszentelt személy. A római pápát gyakran szólítják meg így: Szentatya; de szokták mondani ritkán más papi emberekre, szerzetesekre is, ha nem találják a megfelelo megszólítást: ebben az esetben azt a tiszteletet ill. elvárást, a feltételezett kiválóságot fejezi, amelyet a szóban forgó személlyel kapcsolatban fogalmazunk meg. Szent ido: Az idonek az a része, amelyet kifejezetten Istennel való kapcsolatunk elmélyítésére fordítunk. Imádságunk ideje mindenkor így nevezheto; elsosorban azonban hosszabb –több hetes, több hónapos- intervallumokat szokás így nevezni. Szent ido pl.a nagyböjt: (szent negyvennap), amikor a böjt, az imádság, a bunbánat, az irgalmasság tettei által igyekszünk lelkünket elokészíteni Isten kegyelmének befogadására.

1. Valamely szentséget meggyalázó magatartás. 2. Szent helyet, szent képet meggyalázó magatartás.

Az Egyház körül tekinto vizsgálata után annak kimondása, hogy a szóban forgó személy, életének kiválósága, erényekben való gazdagsága alapján, halála után immár biztosan elnyerte az örök életet, a szentek társaságát, Isten színrol színre látásának legfönségesebb ajándékát.

Néhány naptól, akár egy hónapig is eltartó olyan ido, amikor egyénileg vagy csoportosan elvonulunk a világtól, azért, hogy áttekintsük életünket, kapcsolatrendszerünket, Isten, az emberi környezet és önmagunk felé azon szempontok alapján, amelyeket a lelkigyakorlat vezeto naponta -akár több alkalommal- egy rövid beszédben ajánl.

Kissé a lelkigyakorlathoz hasonló elszakadás a megszokott élettol. Elindulás (gyalog vagy jármuvel) országon belülre, vagy kívulre > kegyhelyek felé. Egy olyan „utazás”, amelynek során nem csak az ember szeme, hanem a szíve is nyitva kell, hogy legyen; minél többet magába merítve a látható és láthatatlan szépségekbol, amelyek új erovel töltik el aztán életünket.

Az a hely, rendszerint templom, amelyhez a > kegyelem intenzív megtapasztalásának híre kapcsolódik évtizedek, vagy évszázadok óta.

Teológiai szakkifejezés. Isten emberhez való odahajlása, amely a > szentségek révén konkrétan és valóságosan megtörténik. Istennek az a jósága, amellyel magához emeli az elesett, vagy éppen feléje törekvo, ot kereso embert. Ez a kifejezés nem keverendo össze a kegyelettel, amely szó az elhunytakról való tiszteletteli megemlékezésre utal.

Jézus Krisztus által alapított szent jelek, annak érdekében, hogy a történelem bármely korszakában a keresztény hitben élo ember –az élet különbözo fordulóin- valóságosan hozzájuthasson ahhoz a kegyelemhez, isteni segítséghez amelyre szüksége van a földi élet zarándok útján. Az Egyházban > hét különbözo szentséget ünneplünk, amelyek mindegyike a papi szolgálat révén valósul meg.

Az elso és legszükségesebb szentség. „Aki hisz és megkeresztelkedik az > üdvözül, aki nem hisz > elkárhozik.” A többi szentség vételéhez vezeto út. Általa válik az ember Isten gyermekévé, népének, az Egyháznak tagjává. Isten halhatatlan életébe kapcsolja a halandó embert.

Megerosítés (Latinul: confirmatio) Ez a görög eredetu szó kifejezi e szentség lényegét. A felnott kor küszöbén a Szentlélek erejét esdi le az emberre, hogy hitében, reményében, szeretetében és a felsorolhatatlan többi erényben megerosödjék.

(görögül: eukarisztia) Jézus Krisztus valóságos jelenléte a kenyér és a bor színe alatt. Ezt a szentséget ünnepeljük a szentmisén. Az oltárhoz, vagyis az áldozatbemutatás helyéhez kapcsolódik; „az oltáron jön létre”, azért Oltáriszentség a neve. Krisztus keresztáldozatát szemléljük benne, de nem csak szemléljük, hanem Ot a Feláldozottat magunkhoz is vesszük, ahogy meghagyta: „vegyétek és egyétek”, ezért mondjuk azt: áldozunk.

Népies nevén szentgyónás. E szentségben Isten az Egyház szolgálata révén megbocsát minden oszintén megtéro bunösnek, legyenek bunei bármily nagyok is.

Régen azt mondták „utolsó kenet”. Meglehetosen reménytelenül hangzott, el is idegenedtek tole az emberek. E szentségben –legtöbbször nem utoljára- a betegeket gyógyító Jézus hajol oda a pap szolgálata révén a súlyos betegekhez, hogy megkönnyebítse, meggyógyítsa, a szenvedés türelmes hordozására felkészítse az embert.

E szentség hármas fokozatban vonja bele a kiválasztott embert a papi szolgálatba.

E szentség a természetjog és a kinyilatkoztatás alapján egy férfi és egy no felbonthatatlan szeretet-szövetségét hozza létre, amelynek célja a közös boldogság keresése és az emberi élet szolgálata: létrehozása és testben, lélekben, szellemben való fölnevelése.

Azon egyház jellegu közösségek összefoglaló neve, amelyek nincsenek közösségben a Krisztus által alapított Egyházzal, amely nyugat (római katolikus) és kelet (ortodox) Egyházában áll fenn. A legismertebb egyház jellegu protestáns közösségek a reformátusok és az evangélikusok.

Valamely teremtmény imádása. Szélsoséges protestánsok által hangoztatott vád, amely akkor hangzik fel, amikor az Egyház a legosibb hagyományokat követve tisztelettel emlékezik meg a szentekrol, „Isten embereirol”, vagy képmásukat, > ereklyéjüket tisztelettel veszi körül.

A keresztények egységén munkálkodó eszme áramlat. Ama tévedésen alapuló elképzelés, mely szerint az egyetemes (katolikus) hit számos tételét tagadó egyház jellegu közösségek és az egyetemes hitet sértetlenül orzo Egyház között (elobbiek) tagadó álláspontja feladása nélkül is létrejöhet valamiféle egység; „tárgyalások”, kölcsönös megállapodások alapján. Eme eszme áramlat romantikus formában ölt testet az un. „ökumenikus imahéten”, minden év januárjában, amikor a felekezetek hívei és lelkészei egymás templomait járják.

Az Egyház istentisztelete. Felszentelt pap által vezetett szentségi ünneplés; leginkább a szentmisét értjük alatta.

Célja az, hogy eros zengésével a lelkiismeret mélyéig hatoljon, és az embert imádságra, szentmisére hívja. Újabban sok helyütt föllázadtak ellene, mondván zavarja nyugalmukat… figyelemre méltó tünete ez annak, miképpen süllyed az ember.

Egy, a templomból induló és oda visszatéro ünnepi menet, amelynek célja valamely hitbéli örömnek, jóhírnek meghirdetése. Feltámadási körmenet: Nagyszombaton este, vagy Húsvét vasárnapján. Jézus Krisztus halálból való feltámadását, a keresztény hit legalapvetobb jóhírét hirdeti. Úrnapi körmenet: Az Oltáriszentségben Krisztus valóságosan köztünk lakozik. Ennek örömét hirdeti az Úrnapi körmenet, Pünkösd után két héttel.

Emlékezteto jel. Szentté avatott személy csontjából származó fragmentum, amely a tisztelt Szent közelségét segít átélni.

(Paróchia). 1. Az a ház, ahol a > plébános lakik. 2. Az Egyház legkisebb szervezeti egysége.

Egy, vagy több település katolikus papja.

Nyolc-tíz plébániából álló terület hivatali elöljárója, aki maga is egyik plébánia plébánosa.

Káptalani Testület tagjának címe.

Korábban a püspök tanácsadó testülete volt.

(Requiem) A hívo ember nem tehetetlenül szenved amikor szeretteit gyászolja, hanem azt Kéri az Egyháztól, hogy legmagasabbrendu istentiszteletében, a szentmisében kifejezetten imádkozzék elhunyt hozzátartozójáért. Ezt a szentmisét gyászmisének hívjuk, amelyet a Feltámadt Krisztus fénye ragyog be.

Rendszerint egy órás > szentségimádás, minden hónap 13. napján. A hívek a vasárnapi szentmisén kívul is összegyülhetnek közös imádságra a templomba. Ezek egyike a „fatimai imaóra”. Fatima, kis város Portugáliában, ahol 1917. május 13-án - majd azt követoen számos alkalommal – három gyermeknek látható alakban megjelent a Boldogságos Szuz Mária. Az emberi világ megtérését, imádságot, bunbánatot, > engesztelést kért általuk. A fatimai imaóra a ’80-as évektol terjedt el sokfelé az Egyházban, az engesztelés jegyében.

Isten könyörületességéért esdeklo imádság. Kifejezetten a hívok ( hívo = huséges) imája, akik az engesztelo imában foként a nem hívokért, a nagy bunösökért, Istent szavukkal, életükkel gyalázókért, a megtántorult, az Egyházra szégyent hozó hívekért könyörögnek.

Krisztus életének titkai (eseményei) fölött elmélkedo, közép kortól elterjedt imádság. Négy rózsafüzér imádság ismeretes, (az örvendetes, a fájdalmas, a dicsoséges és a világosság rózsafüzér) amely egyenként öt „titkot”, vagyis Jézus életébol vett eseményt emel ki. Az imádság végzésének részletes leírására e helyen nem vállalkozhatunk. A lényege: a rózsafüzér fo gerincét az Üdvözlégy Mária … kezdetu katolikus imádság alkotja. Mindegyik rózsafüzérben 5 x 10 Üdvözlégyet (tized) imádkozunk, és amikor Jézus nevéhez érünk a szövegben „ a megfelelo titkot is hozzá fuzzük” és folytatjuk az imát, a tizedek között a Miatyánkot imádkozzuk. Példa: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus - akit te szent Szuz a Szentlélektol fogantál - asszonyunk Szuz Mária Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk bunösökért most és halálunk óráján. Ámen.

A rózsafüzér állandó imádkozására alakult csoport. Tagjai azt vállalják, hogy naponta imádkozzák a rózsafüzért. A társulatot szokás „rózsafüzér-bokornak” is nevezni. Egy társulatnak 20 fobol kell állnia, mivel 20 titka van a teljes rózsafüzérnek, és mindenki azt vállalja, hogy „egy titkot” (= egy tized rózsafüzért) naponta elimádkozik. A tagok rendszerint a hónap elso vasárnapján találkoznak, amikor az elozo hónapban végzett titkot egy újra cserélik („titok-csere”). E történet belso lényege az, hogy egy adott településen a húsz ember imádságos szolgálata révén minden nap a teljes rózsafüzér elmondásra kerül… mindenkiért, élokért, holtakért!

Az Oltáriszentség elotti hódolat, leborulás. Az egyetemes Egyház kétkedés nélkül vallja Jézus Krisztus valóságos jelenlétét az Eukarisztiában, amely jelen lét a szentmiseáldozatban jön létre ama papi hatalom közremuködése által, amelyet Jézus Krisztus az apostoloknak adott; és e jelenlét mindaddig megmarad amíg a szent színek (kenyér, bor) épsége fennáll.

Számos meghatározást adhatunk róla. Pl.: Isten újszövetségi népe. Krisztus titokzatos teste. A Krisztusban hívok közössége. Egy olyan kegyelmi közösség, amelyet emberi arcán keresztül tudunk érzékelni. Ez az emberi arc sajnos gyakorta nem azt a benso isteni fényt sugározza, amely hivatása, hanem tele van bunnel, szennyel, gyarlósággal. Jézus Krisztus szavaiból és tetteibol nyilvánvalóvá válik, hogy övéit egyetlen közösségbe kívánja látni; "egy Egyházat alapított", amely a katolikus Egyházban áll fenn. Ez világossá lesz, amikor az egyház ismerteto jegyeit vesszük sorra: "egy, szent, katolikus, apostoli". Ezek azok a jegyek, (kritériumok) amelyek alapján egy vallásos közösségrol azt lehet állítani, hogy 'egyház'. (> szent: nem az egyház tagjainak kifogástalanságát jelenti, hanem arra a megszentelo erore utal, amely az Úr akaratából a péteri sziklára épülo Egyházban valóban jelen van. > Apostoli: az apostoli jogfolytonosság kétséget kizáróan kimutatható benne.)